Idő... Az a megfoghatatlan örökös körforgás, amibe bele kell szorítsunk mindent, ami számunkra értékes. Születésünktől fogva irányíthatatlan, ha valamit szeretünk, akkor gyorsan telik, ha viszont valamit unottan végzünk, akkor soha nincs vége... Ismerős?
Kedvenc nyaralásaimon mindig elrepültek a napok. Mindig azt éreztem ilyenkor, hogy bárcsak meg tudnám állítani ezt a szélmalom játékot, hadd élvezzem ki a pillanatokat. Amikor viszont az edzőteremben számoltam a futógép másodperceit, egymás után vagy 20-szor elszámoltam 60-ig, annyira lassan pörgött az az óra.
Ami számunkra nem annyira komfortos, netán idegen, arra nem igazán szeretünk időt szánni, hiszen sokkal kényelmesebb olyan időtöltést végezni, amiért rajongunk.
Zabálni, rossz ételt enni, mekibe elugrani, pizzát rendelni mindig mindenkinek jobb szájízzel telik, amíg kövér énünk uralkodik felettünk. Igen. Amikor kövér voltam, soha nem volt elég időm magamra főzni egészséges ételeket. Persze elhízni 12 éven át volt megfelelő időm és lehetőségem... Kinek hazudtam vajon? Másokat vagy magamat szerettem volna áltatni? Természetesen magamat elsődlegesen. A fogyás kulcsa az étkezési reformunkon múlik. Ha ebben az útvesztőben rendet tudunk tenni, kizárjuk a finomított szénhidrátokat és a cukros, kész ételeket/italokat, akkor egy idő után megváltozik az ételekhez való viszonyunk. Kaja rendeléses időszakaimban, miután a netpincéren megnyomtam a rendelés gombot, nagyjából 1,5 órán belül kezemben volt a kért étel(rengeteg). A rendelés leadásától számítva a futár érkezéséit eltelt időben rendszerint vagy a net előtt ültem, vagy tv-t néztem vagy haszontalan egyéb dolgokat műveltem. Soha nem olyan értékes tennivalókat végeztem ez idő alatt, ami elrettenthetett volna a főzés gondolatától. Nem! Egyszerűen csak imádtam enni, tudomást sem venni az engem kínzó kövérség okozta szégyenről. Ma még utoljára eszek mindent, majd holnap nekilátok - mondtam ezerszer az évek alatt.
Ma egész napra megfőztem. Reggel. 35 percet töltöttem a konyhában 5 étkezés összeállításával. 1 étkezésem reggeli szafis szendvics volt, 2 étkezés tojásos, zöldséges, tonhalas étel, míg 2 étkezésemhez szükségem volt 1 serpenyőre és 1 főző edényre, valamint egy vágódeszkára. Kölestésztás bolognai ételt varázsoltam a dobozokba. Apróra vágtam a hagymát, megdinszteltem a serpenyőben. Rádobtam a darált húst, megfűszereztem sóval, borssal, rozmaringgal. Apróra reszeltem a fokhagymát, ráhintettem a szintén picira felvágott paradicsom és kápia paprika darabkákkal. Kivettem a mélyhűtőből egy korábbi étkezésből lefagyasztott gomba csomagot, ezt is rádobtam a tetejére. Összekavargattam, fedőt tettem rá. A másik lábasban feltettem forrni a vizet, majd amikor már bugyogott, beleöntöttem 100g kölestésztát. Ez 2 étkezésemet tette ki a mai napon. De 500g darált húst vettem, ezért valójában egy adag kimaradt holnapra is, szintén dobozba tettem. A másik két étkezéshez tojást sütöttem, zöldségeket aprítottam, tonhalat bontottam ki, stb. 35 percembe tellett, hogy egy egész napos menüt elkészítsek. Van hogy 1 óra, de most ez 35 perc alatt megvolt. A kajafutár 2-szer ennyi idő alatt szokott ideérni, tele cukrozott, lisztezett, ízfokozós, dugig töltött dobozkákkal. Megtehettem volna, hogy rendelek. Mert nincs rá időm.
Van rá időnk! Arra, hogy gyerekeink ne kerüljenek abba a helyzetbe, hogy súlygonddal kelljen küzdeniük, hogy a mi nehézségeinket át kelljen élniük, mi mindent elkövetünk az egészségük érdekében. Ha anya vagy, akkor is van időd rá. Ha dolgozó nő vagy, napi 35 perced van erre. Mindenkinek van naponta 35 perce arra, hogy tegyen magáért és lépjen ki abból a kifogás gyárból, amiben én is éltem hosszú-hosszú éveken át. Te főzted, Te dobozoltad, Te tudod pontosan, hogy egészséges ételt eszel, finom és friss zöldségekkel, értékes szénhidrátokkal.
Elképzelhetetlen tartom, hogy ne magamra főzzek. Gyakran szoktam a családban rendelni ételt, mert sajnos az összes környéken lévő étterem étlapját kívülről fújom. 
Én tudom, hogy melyik étel milyen és érdemes-e rendelni. Ez már kezd ciki lenni. Van bármi, amit én nem kóstoltam meg kövéren??? 
Én szeretem a hűtőm mélyére ásni magam, mert ma már csak egészséges ételt találni benne. Régen mindig tömve volt, mindenféléve. Ma harangozni lehetne a polcok között. Pedig nagyon sok zöldség és értékes hús, gyümölcs, kókusztej féle sorakozik benne. Sokkal jobb érzés odafigyelni, telerakni a frigót számomra tápláló és egészségemet elősegítő élelmiszerekkel. Ha sejtettem volna, hogy ennyire a szívügyemmé válik a dobozolás, akkor már sokkal korábban nekivágtam volna ennek. Ma már akárhová megyek és meglátok egy tároló dobozot, azonnal megvizslatom, hogy van-e már ilyenem. 
Jó érzés minden nap lelkiismeret-furdalás nélkül élni az életem. 
Arra van időnk, amiben eléggé elhivatottnak érezzük magunkat, amiben motivációt találunk.
