Fogyásom újraértelmezett kiindulási pontja – avagy hogyan is kezdődött ez a nagy elhatározás? 

Sokan kértétek, hogy idézzem fel újra, hogyan is kezdődött a küzdelmem....

Mindig is picit húsosabb voltam az átlagnál. A súlyom gyerekkorom óta téma volt. A középiskolában 85 kiló lehetett a legtöbb súlyom, mai szemmel visszagondolva, ez mennyire szép volt. Bárcsak érzés kerülget hatalmába folyton, ha eszembe jut. Ott sikerült egyszer lefogynom annyira, hogy a legkisebb súly 64kg volt. Az volt a valaha volt legszebb, legdögösebb kinézetem, ezt már sokszor belinkeltem fotóként, de megteszem most is.

Akkor voltam 18 éves. Aztán jött a fősuli és 3 év múlva ismét 85 kiló voltam. Főiskolát követően rögtön azon a nyáron felköltöztem Budapestre. A pontos okokba soha nem fogok nyilvánosan kitárulkozni, de teljes önuralom vesztés vette kezdetét onnantól kezdve, hogy a hirtelen, aktív főiskolai életből egy 12 órás dolgozós munkásélet vette kezdetét. Már azon a télen, karácsonykor 100 kiló körüli lett a mérleg eredménye. 100 kg felett végképp abszolút elveszett az irányítás és

151 kg lett a vége 2016-ra.

Ekkor voltam azon a bizonyos tehetségkutatós élő felvételen, amit már annyiszor említettem. Imádok énekelni, és amikor láttam Opitz Barbit és a társait élőben énekelni, azt éreztem, hogy míg Ők élik az álmaikat, én kisiklok az enyémekből, majd kifutok az időből, amikor már késő lesz.

Ezért, már oly sokszor megpróbált fogyókúráim után átértékeltem, hogy mi a baj, min lehetne, és hogyan kellene változtatni. Mindig úgy emlékszem magamra, hogy nagy bálna testemmel elterültem az ágyon, és mint egy buta kislány, kérdésekkel tele, tanácstalanul fogtam a tollat. Mit rontok el? Mit és hogyan kellene? Holott a legnagyobb bűnöm mindig a mértéktelen és rossz étel fogyasztása volt. Nem vagyok buta lány, ezt akkor is tudtam, ha épp nem akartam tudomásul venni. Amíg nem hagyom abba ezt az életformát, változtatni sem fogok tudni.

Eljött hát az a perc, amikor orvoshoz fordultam. Fél éven át kerestem megfelelő szakértőt, 5 szakemberrel találkoztam, akikben nagyon csalódtam. Volt olyan dietetikus, akitől megkérdeztem, mikor kell visszajönnöm és azt mondta: nem kell, mindent elmondott.

Sarkon fordultam, már-már feladtam, mikor végre ráakadtam a jelenlegi orvosomra.

A mostani doktornőt mindig fantomként emlegettem az írásaimban, de 7 hónap távlatában túlmisztifikáltam az Ő jelenlétét is az életemben, mert mankóként használtam a gyengeségeim leküzdéséhez. Valójában az eredményekért nekem kellett tennem, én étkeztem helyesen, én edzettem minden nap. Az, hogy beszámolhattam neki a pozitív eseményekről és súlycsökkenésről, az viszont mindig motivált. Azt akartam, hogy büszke legyen rám. Tehát orvosi értelemben jelenléte leginkább azért volt nekem fontos, hogy egy „oktatópedál” legyen vezetés közben mellettem. Ha kell, beavatkozik, irányít, tanít és magyaráz. Utólag egyébként azt kell mondjam, hogy az első konzultáció alkalmával én minden információt megkaptam, ezért a soron következő meetingek csak arról szóltak, hogy élménybeszámolót tartottam és visszaigazolást nyertem a testi és mentális fejlődésemről.

Mi volt az új rendszer? Most miért volt más, mint az előző sikertelen próbálkozások?

A doktornő a vegán táplálkozás híve. Én bízva a szakértelmében, fejest ugrottam egy vegán életmódba, amit 3 hónapig nagyjából tartottam is. Nagyon sokat fogytam, korábbi mértéktelen szenny kajálásaim után egy tápértékben gazdag, tiszta étkezési rendszerű formára váltva nincs ember, aki ne fogyna. Egy darabon viszont megállt a fogyás. Közbe jött egy 2,5 hetes amerikai utazás, láthattátok, hogy nem zabáltam, de azért a megváltozott életritmus, az ízvilág, és néha-néha a különféle ízesítésű, itthon idegen fanta azért betett egy kicsit. Tehát meginogtam, a cél továbbra is adott volt és nem is gondoltam feladásra, csak megint hozzászoktam az édes ízhez és a jó kajákhoz, s picit ez nehezítette az április-májusi hónapjaimat.
Hiába álltam vissza, a súlyom csak nem mozdult. Nem estem kétségbe, egyszerűen újra lefeküdtem az ágyamra, már nem akkora helyet foglaltam el elterülve, magabiztosabban ÚJRA TERVEZTEM mindent. Visszaengedtem a húst az életembe, egy vegyes táplálkozási formára váltottam. A kilók elindultak újra lefelé.

Visszagondolva az egész folyamatra, mit csináltam jól és mit rosszul?

Jól csináltam:

• Abba hagytam a zabálást
• Kiiktattam az orvosi vizsgálatok alatt felismert tejfehérje és glutén érzékenység matt a tejtermékek minden formáját és a glutén tartalmú kenyerek fogyasztását.
• Megismertem a szafi termékeket, magam kezdtem el kenyeret sütni.
• Elfelejtettem a cukros, búzalisztes és pékségben kapható egyéb pékárukat.
• Nem ittam többé cukros kólát, pedig komoly függősében szenvedtem.
• Megtanultam reggelizni, tízóraizni, ebédelni, uzsonnázni.
• Rendszert vittem az életembe.
• El kezdtem először gyalogolni. 600 méter ment elsőként. Majd a végén már 7 kilométer is, nagyjából 1 óra alatt.
• Felkerestem a régi személyi edzőmet és ismét közös munkába kezdtünk, hogy az izmaimat is fejlesszem.
• Megtanultam folyadékot inni. Korábban csak a cukros üdítőket fogyasztottam, meg a már sokszor említett kólát.
• Megtanultam egészséges ételeket főzni, a zöldfűszerek erejét megismertem, és elhagytam a tartósítószeres, adalékanyagos leveskockák, poralapok, fűszerek használatát.
• Nem habartam, nem készítettem rántást, minden efféle hizlaló főzési technikát mellőztem.
• Magamra kezdtem főzni, és megtanultam a dobozolás fontosságát!
• Megtanultam tervezni az étrendemet és a tudatosságra törekedve ez már természetessé vált.

Rosszul csináltam:

• Az elején túlmisztifikáltam az egészet. Túl sokat agyaltam. Ne gondolkodj, csináld! Ez lett a mottóm, mert hajlamos lettem a konyhamérleggel és a bevásárlással felesleges perceket elvenni magamtól.
• Kerestem az alternatívát csaló ételekre. Szafi nem csak kenyér lisztjeit, hanem egyéb lehetőségeit is igénybevettem: lángos, palacsinta, piskóta, muffin, puding, stb. Túl sok jó szénhidrátot fordítottam erre a célra és nem vettem észre sokszor, hogy a tápláló zöldségektől veszem el a helyet. Újra elindultam abba az irányba, hogy az ízekben keresem a vigaszt. Mindenre az étel volt gyógyír ismét.
• Az elején nem végeztem saját súlyos vagy súlyzós gyakorlatokat. Az izmok mozgásban tartása inzulincsökkentő tulajdonsággal bír, így segítség mindenkinek, aki IR-es. Az aerob vagy kardió mozgás mellett sokkal korábban neki kezdhettem volna a komolyabb súlyzózásnak is.
• Összekevertem az aerob és kardió mozgást. Én mindent kardiónak hívtam, ami nem súlyzózás. Holott a kettő nagyon elválik egymástól. Míg az aerob mozgás egy monoton, viszonylag egyenletes pulzus tartományú mozgás, addig a kardió sokkal intenzívebb, gyakrabban rövidebb mozgás szakaszokat jelent, ahol a pulzus zsírégető tartományba kerül, s ide tartozik az intervall edzés. Rájöttem, hogy a monoton 1 órás séta nagyon szuper, de nem a leghatékonyabb. El kezdtem hát úszni, amiben törekedtem arra, hogy a távokat váltogatva hol erőteljesen, hol gyengébb tempóban úszok, ezzel segítve a megfelelő véráramlást és a pulzus ingadozást.
• Hajlamos voltam megfeledkezni az ivásról, pedig megtanultam inni. Alkalmazást telepítettem a telefonomra, hogy szóljon, ha innom kell. Ezt mindenkinek azonnal meg kellene tennie.
• Túlaggódtam az ételek variálhatóságát. Mindig érdekesebb és különleges ételek főzésére törekedtem, hogy ne legyen unalmas. Egy idő után belezavarodtam, féltem attól, hogy belefásulok. Vettem két mély levegőt és megráztam magam: csak csináld! Ne hisztizz!
• Eleinte borzalmasan keveset ettem, jóval alapanyagcserém alatt, valószínűleg ez is egyik kiváltó oka volt a súlyvesztés stagnálásának. Rájöttem, hogy meg kell tanulnom helyesen étkezni. A testemre kezdtem figyelni. Jelenleg tanulok! Nagyon mélyen beleástam magam a táplálkozás tudományába és olyan összefüggéseket kezdek megismerni, amelyet munkám során hasznosítani fogok. Tesztelem az általam felfedezett fogyást leginkább elősegítő módszert. Erről egyelőre nem beszélek, de úgy vélem, hogy megtaláltam a kulcsát annak, hogy mi a legoptimálisabb fogyási módszer a testemhez. Ehhez kellett 7 hónap és egy új cél, miszerint szakértője leszek az életemet eddig megkeserítő háj-álarc boszorkányüldözésének.

Összefoglalva, mi a titok?

1. Tudatos tervezés
2. Napi szintű, izzadást elősegítő súlyzós és kardió mozgás
3. Folyadékfogyasztás
4. Önfejlesztés és tanulás

Ha bárki azt mondja nekem, hogy 2017-ben így megváltozik az életem, kinevettem volna. Vicc. Így láttam volna ezt a történetet. S ma már felébredve a tespedéssel töltött Csipkerózsika álmomból, minden lépéssel azért teszek, hogy darabokra törjem az üvegkoporsómat, amiben 12 évet töltöttem el. És erre mindenki képes, aki ezt igazán akarja.